A jelenleg harcművészetet gyakorlók körében elfogadott nézetté vált az, hogy a modern wushu „csak” egy torna és semmi köze a tradicionális kungfu-hoz. Ezt a kijelentést „csak” azok nem osztják, akik gyakorolják.
Nagyon könnyű valamiről azt mondani, hogy semmit sem ér, amikor nem próbáltuk. A modern wushu formagyakorlatai és pusztakezes küzdelmi rendszere a sanda olyan kihívások elé állítja az emberi testet, hogy 100 emberből 2-3 ember képes azokat teljesíteni. Akik pedig nem elég erősek ehhez a kihíváshoz, vagy nem is próbálták, azok rögtön a modern wushu-ban keresik a hibát, nem önmagukban.
A modern wushu formagyakorlatai erőt, gyorsaságot, flexibilitást, koncentrációt és az emberi teljesítőképesség határának átlépését kívánja. Ennek a kihívásnak pedig kevesen tudnak megfelelni.
A modern wushu történelme hosszabb, mint azt sokan gondolják. Tény, hogy egyfajta uniformizálódás jellemző rá, de ez érthető is, amikor több mint 300 wushu kungfu stílus létezik. Ezek figyelembe vételével el lehet képzelni, mennyire nehéz lenne egy formagyakorlat versenyt pontozni. Megannyi, csak az adott stílusra jellemző szabály szerint kellene bíráskodni. A modern wushu egységes rendszerbe foglalta a legelterjedtebb kungfu rendszerek sajátosságait, megmentve a jövő nemzedékeinek és a rendszerezés segítségével lehetőséget biztosítva az igazságos versenyek rendezésére.
1909-ben megalakult a Jin Wu Sport Szövetség Sanghai-ban. Itt vezették be először a kungfu oktatás mellett a gimnasztikát és a tornát is a tananyagba. Ez vezetett számos egyéb sportszövetség megalakulásához is Kínában.
1927-ben Nan Jing-ban a kínai kormány megalapította a Jung Yung Sport Iskolát. Ez volt az első állami harcművészeti iskola. 24 tartomány követte ezt az ötletet és nemsokára 300 iskola létezett.
1936-ban a kínai harcművészeti csoport részt vett a 11-ik Olimpiai Játékok-on Berlinben, ahol bemutatót tartott.
1958-ban rendszerbe foglalták a különböző stílusok formáit és kialakították a standard formákat.
1983-ban a full kontakt küzdelem és a Tai Ji Quan lökő kezek gyakorlat is külön kategória lett. Ezeket a változtatásokat mindig a kor legnagyobb és legmegbecsültebb mesterei végezték.
Az első nemzetközi modern wushu versenyt 1985-ben rendezték Shi-An-ban. Még abban az évben Kína megalapította a Nemzetközi Wushu Szövetséget.
1991-ben rendezték az első wushu világbajnokságot Pekingben, melyet azóta is megrendeznek kétévenként.
A fenti tényekből is látszik, hogy többről van szó, mint egy kommunista rezsim elnyomó és diktatórikus ötletéről. Egy akkora országban, mint Kína, ahol annyiféle nyelvjárás, népcsoport és tradíció él, talán ez volt a legjobb megoldás arra, hogy összefogják, életben tartsák és a világ elé tárják ezt a különleges örökséget, amit ma kínai harcművészeteknek hívunk.
A rendszerről már a Han dinasztia korában (i.sz. I század) említést tesz egy bizonyos Pan Ku nevű történész. A rendszert a Han dinasztia legismertebb mestere Kou I alapította. Egyenes vonalú technikák, mély állások, viszonylag nagy küzdőtávolság jellemzi a stílust. Ez az alapja a Shao Lin küzdelmi rendszerének is.
| E-mail: | info@magyarkungfuegyetem.hu |
| Telefon/Phone: | (30) 874-9427 (Nagy Károly) |
| Dizájn és kód/Designed and coded by: | Tóth András Dániel |